A 10. osztályt követő nyár azt hiszem messze felülmúlta a korábbiakat. Két hét a Balatonnál a Katona család nyaralójában. Talán apám nem is engedett volna el ha nem a Katona testvérek neve hangzik el egyből a számból. Apukám kedvelte Nikit. Nagyon. Így kifejezetten örült, hogy ő az egyik olyan biztos pont a kis életemben, amihez mindig visszatérek. Nikit a legjobb barátnőmnek nevezhetem. Kevesen tudják csak elviselni a kifejezetten szar alaptermészetemet, de azt hiszem büszkén mondhatom, hogy Niki bejutott ebbe a kis létszámú csoportba. Ben a bátyja pedig a hab a tortán és annak ellenére, hogy szinte állandóan gyilkolják egymást minimum verbálisan kevés időt töltenek külön. Ben Noellel karöltve bevállalta, hogy vigyáznak majd ránk, de sokszor érzem úgy, hogy ez inkább fordítva történik pillanatnyilag és mi igyekszünk Nikivel életben tartani a két vadállatot.
Nem tudom, hogy Ben észrevette-e hogyan nézek rá amióta csak ismerem. Vagy, hogy egyáltalán érdekli-e a dolog. Mindenesetre, amióta szakított a barátnőjével jelentősen több időt tölt a közelemben és ezt képtelen vagyok másnak betudni, mint a személyes vonzerőmnek.

Törökülésben pihenek a törölközőmön immár a parton és a fagyimat nyalogatom. Szeretem a citrom savanyú és a csokoládé édes ízét ahogyan összekeverednek. Lehet, hogy lassan visszasétálok majd a házhoz, mert az időjárás kezd kissé kegyetlenné válni és nem akarok tovább ázni a vízben. Most nem. Körbefuttatom a tekintetemet a strandon és megakad a tekintetem a röplabdapályán. Halvány mosolyra kunkorodik a szám majd Benre pillantok.
-Fagyi után van kedved röpizni egyet?-kérdezem angyali szemekkel. Ezt már reflexből veszem elő, amikor szeretnék valamit és mindenképp meg kell kapnom.

A 11. osztály remélhetőleg olyan lesz amilyennek elképzeltem. Szükségem lenne egy laza bulizós, nem túl sokat görcsölős évre, hogy teljes erőbedobással tudjak az érettségire felkészülni. Ezt pedig a Balatonnál kell megalapozni, ahol reményeim szerint már elég érdekessé válok Ben számára, hogy történjen is valami. Talán ezekről a dolgokról illene beszélnem Nikivel is, hiszen jelenleg egyetlen fiú érdekel és az a bátyja. Bár úgyis tudom, hogy mit mondana. 'Mindenkit megdönt', 'kihasznál majd és eldob', 'meg se tudnám számolni hány lányt láttam már vele'. Mondjuk az is igaz, hogy nem szívesen lennék a sokadik állomás az életében, amit úgyis csak elhagy. Én is láttam már őt 5 különböző lányt fűzni egy hét 5 különböző napján mégis ez olyan tény volt, ami valami beteges módon csak sokkal érdekesebbé tette a számomra. Természetesen belül abban reményedek, hogy én érdekesebb lennék a többieknél, mert bennem több van, de sajnos valószínüleg minden lány ezt gondolta, mielőtt ágyba keveredett vele.

Szó nélkül veszem át az újságot Nikitól és lustál lapozok bele hátha mégis látok valami érdekeset, miközben nem hagyom elolvadni a fagyimat, hanem folyamatos pusztítás alatt áll. Benre pillantok lopva, aki a vitorlást figyeli és azonnal visszahúzom a tekintetemet a magazinra, hiszen pontosan tudom, hogy mi jár a fejében, de csak reménykedni tudok, hogy gondolkozik a kihajózásról.
Félreteszem a magazint és mivel a tölcsér végén járok, így megpróbálom Bent elterelni egy kicsit a röplabdával a vitorlázásról. Egy percig sem voltam benne biztos, hogy igent mond, de mégis megteszi.
Elmosolyodok és megtörtlöm a számat a fagyi után. Megjegyzése miatt azonban szinte leájulok a napozóágyról.
-Egyedül?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet.
-Biztos, hogy nem.-megpróbálom ennyivel lezárni a témát. Nem akarom megint az otthon aggódó csapatok erősíteni, mint ahogyan azt már egyszer megtették velünk. Felállok és gyorsan egy copfba varázsolom a hajamat mielőtt a röpladba felé veszem az irányt.
-Akkor jössz vagy nem?-pillantok hátra egyetlen másodpercre mielőtt újra előre fordulok.

Megmondom őszintén nem akarom, hogy egyedül kihajózzon. Félek, hogy baja esik még akkor is, ha teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy nem igazán érdemli meg az aggódásomat. Hiszen úgy is telibe leszarja. Mégsem tudom legyőzni a bennem bugyorgó negatív érzéseket ezzel kapcsolatban még akkor sem, amikor azzal próbál meggyőzni, hogy 'rossz pénz nem vész el'. Ebben nincs teljesen igaza és egyébként is hosszasan veszekedhetnénk a rossz pénz fogalmáról, de ebbe a vitába én most nem megyek bele.
-Ha te azt csinálsz, amit akarsz, akkor mi is.-vonom meg a vállamat egyszerűen. Ezzel csupán annyira célzok, hogy ha ő mindenáron kihajózik, akkor mi is fent tartjuk Nikivel a felháborodás jogát. Egyébként is nehéz eldönteni Bennél, hogy mikortól van szó valós bajról. Hiszen lehet, hogy mi már szétaggódtuk magunkat, hogy hol van már, ő meg még a kocsmában ül és a sörét iszogatja ott ahol éppen kikötött. Mindenesetre, ha nem feltétlen muszáj nem szeretnék ebbe a helyzetbe kerülni.
Igyekszem kicsit elterelni a figyelmét és a beszélgetés témáját is, így inkább a röplabdapálya felé terelem őt és minden ellenvetés nélkül csatlakozik hozzám.

Lassan utol is ér, így ismét szemeibe tudok nézni. Már-már szinte meglepődtem volna, ha az egoját ott felejti a napozóágyon, de szerencsére most sem tudtam csalódni benne. Rámkacsint és kapok egy olyan igazi félistenhez illő mosolyt, amiért legszívesebben leteperném, de csak egy könnyed, szinte sajnáló mosolyt eresztek felé. Nem zavar, hogy hercegnőnek hív, hiszen már megszoktam és egyébként sem gondolom, hogy kifejezetten bántani akarna ezzel.
-Beválogattak a sulis csapatba.-pillantok egy angyali mosollyal rá és még a nyelvemet is kidugom egy pillanatra. Felveszem a labdát és megpörgetem a két tenyerem között.
-Legyen valami tétje vagy csak ütögetünk?-kicsit felhúzom a szemöldökömet, de még mindig mosolygok.