Vidáman kocogok fel az első emeletre mikor meglátom az új tanárt. Nem engedhetem, hogy a tanáriba menjen, főleg most, hogy van egy szabad órám, remélem, hogy neki is, mert akkor betudom neki mutatni az egész iskolát. Na meg azokat a helyeket ahol nem találkozik a sötét lovagokkal, mint Novák, vagy Gaál, még az én kedvemet is elrontják, pont annyival, hogy elsétálnak mellettem. Olyanok, mint a dementorok a Harry Potterből, kiszipolyozzák a hangyányi jó kedvet is.
- Hé Viktória! Várj egy kicsit!- érek mellé egy halk szusszanással, végül széles mosollyal pillantok rá.
- Csak szerettelek volna megmenteni a dementoroktól, inkább felajánlom magam, hogy bemutatom neked az iskolát, és a fontosabb helyeket, mint az irodámat, ahova a normálisabb tanárok menekülnek le, mint Szebeni, vagy Mester, bár ő inkább az infó terem és a szerverszobában tölti idejét. – legyintek egyet, nincs sok normális tanár szerintem a suliban, és én is inkább haver vagyok nekik, mint tanár, ami néha baj, néha meg pont jó. Majd egyszer talán eljutok oda is, hogy tekintélyem kicsivel több legyen, mint most. De addig sok víz lefolyik a Dunán.
- És milyen volt eddig a napod? – érdeklődők kíváncsian, még a végén azt hiszi, hogy nyomulok, pedig csak tudni akarom, hogy érzi magát, hisz amit megtudtam róla, hogy nem osztatlanban végzett, mint mi. Ez pedig az én proteinben gazdag sejtjeimet is felcsigázták, tudni akartam, hogy miért idejött, nem pedig máshova.
- Ó, istenem..legalább egy hete nem jártam az itteni tanári közelében.. – fintorgok mielőtt beléphettünk volna. Utáltam idejárni, ha valamit akartak mindig megtaláltak az irodámban, amit egyedül birtokoltam, mert más tesitanár nem volt.