Zsoltiéknál általában jól érzem magam, tényleg, de most egyáltalán nem, úgy érzem mintha felesleges volnék, mindenki el van foglalva valamivel vagy épp valakivel, mint Virág is zenecsatornát néz és várja, hogy betelefonálhasson és válaszolhasson a feltett kérdésre, Őt ez élteti. Dave a gépén pötyög, gondolom kommentel vagy épp valami irtó izgalmas dolgot mesél el százaknak. Ricsi az új zenekarával próbál és ezzel igazi hangulatot ad az estének. Kinga ordítozik velük, hogy ekkora ricsajban képtelenség gondolkodni, és persze Zsolti valami után kutat a hűtőben. Andris és Robi meg épp arra készülnek, hogy valami földre esett penészes cuccot kóstoljanak meg..blahh. Cortez nincs itt. És itt is a probléma gyökere. Nem érzem jól magam, mert Ő nincs itt. Hiába kérdeztem Ricsit Ő azt mondta fogalma sincs hol van...
Lábamat a kopott kanapéra felhúzva üldögélek és igyekszem a gondolataimat elterelni közben pedig hallgatom a fura, de azért elég ütemes zenét, amit Ricsiék szolgáltatnak.
Ekkor veszem észre, hogy a zenekar egyik tagja engem néz..mármint nem néz, szabályosan bámul. Oldalra pillantok, hogy talán rosszul látom, de nem, tényleg engem néz. Elmosolyodott. Visszamosolyogtam haloványan és igyekeztem nem rá nézni, mert kezdett a dolog kínossá válni.
Végül befejezték a próbát és a srác lehuppant mellém. Alig észrevehetően arrébb húzódtam a kanapén, hogy még csak véletlenül se üljek pontosan mellette.
-Gomba. - Néztem rá értetlenül, hol van itt gomba? Aztán leesett, Ő Gomba, mármint így hívják a többiek, valami rémlett is arról, hogy Ricsi bemutatta és mondta, hogy hívják.
-Én pedig Reni. - Haloványan elmosolyodtam. Gomba pont olyan srácnak tűnt, mint akitől anyuék távol szeretnének tartani.
Körül néztem, hogy kérdezzek valamit Ricsitől, de eltűnt.
-Ricsi hol van? - Teszem fel csak úgy általánosságban a kérdést hátha valaki elmondja.
-Kiment telefonálni, Cortezt hívta. - Mondta el Zsolti két böfögés közepette. Az órámra pillantottam és tudatosult bennem, hogy jobb ha indulok haza, mert anyák mérgesek lesznek.
-Valaki hazakísérne? - Sötét van, nem szívesen sétálnék egymagam haza. Az egyetlen jelentkező Gomba volt és mivel senki más nem ért rá nagy nehezen belementem, hogy hazakísérjen, végül is csak nem lehet veszélyes ha Ricsi ismeri...nem? Felvettem a kabátomat és kiléptünk a hidegre. Alig indultunk el,d e Gomba folyton beszélt valami buliról és hogy mennyit ittak meg hánytak és hogy mekkora kúl buli volt..ahaa, biztos. Már épp mondani akartam, hogy elhiszem meg tényleg milyen állati buli lehetett mikor szemben velünk megpillantottam Cortezt. A szívem hevesebben vert és a lepkéim úgy verdestek, hogy majd belepusztultak.

( User hozzászólás: Ricsi mikor telefonálni ment akkor azért hívta Cortezt, hogy SOS helyzet van, Gomba nyomul Renire és siessen Zsoltiékhoz )

Szinte már imádkozom azért, hogy minél hamarabb haza érjek, mert Gomba bár eleinte jó fejnek tűnt, de mostanra már szinte kellemetlenné vált a közelsége, főleg, mert szinte két percenként a karomhoz ér és ez zavar engem. Bárcsak felhívtam volna aput, hogy jöjjön értem... Bár biztos kaptam volna egy szülői leszidást, de annyi baj legyen. Most viszont el kell viselnem Gomba állatibbnál állatibb sztorijait, amit Én nem is értek, de szerinte vicces volt és egyszerűen őrületes.
-És akkor képzeld, Kevin megfogta a sörös üveget és addig itta a sört míg már az orrán is az fojt mi meg röhögtünk. - Újra végig simított a karomon és nevetett. Lehet velem van a baj, de ezt egyáltalán nem találtam viccesnek. Már épp szólni akartam, hogy innen egyedül is haza találok bármennyire is félnék egyedül hazamenni mikor Cortezt pillantottam meg velünk szemben. Meg is torpantam, de Ő is megállt. Egy csodás pillanatig egymás szemébe néztünk, legalább hat lepkém rögtön öngyilkos lett attól a szempártól a többi pedig egyszerűen megzavarodott a csodától.
-Szia Cortez. - Köszöntem neki halkan, valahol zavarban voltam amiért Gombával látott meg, nem mintha közünk lenne egymáshoz mégis egy dögnek éreztem magam ebben a pillanatban.
-Nem egyedül vagyok, Gombával, felajánlotta, hogy hazakísér, mert nem szerettem volna ebben a sötétben egyedül hazamenni. - Valahol azért volt bennem egy kis dac, hogy végül is ne tűnjön úgy mintha rá vártam volna egész este és az se látszódjon, hogy mennyire örülök most neki.
Közben Gomba még szorosabban fogta a karomat és közben bárgyún vigyorgott.
-És te mit keresel itt Cortez? Mész Zsoltiékhoz? - Próbáltam társalgási hangnemet megütni, de eléggé zavart Gomba szorítása és a helyzet is amibe belebonyolódtam.
-Aúú. - Felszisszentem  Gomba szorításától pedig nem akartam jelét sem adni annak, hogy fáj.
-Szerintem innen már egyedül is hazatalálok, köszönöm Gomba. - Mondtam halkan és reméltem elengedi a karomat és mehetek.