Mikor a lány fellépett a repülőre megkereste helyét és leült. Oldalra tekintett és örült, hogy nem ül mellette senki. Előszedte iPodját és a hozzá tartozó fülhallgatóját, majd random az egyik zeneszámot elindítva tekintett ki az ablakon. A táj még a portugáli repülőtér volt. Az emberek igyekeztek minnél hamarabb elérni az őket szállító repülőgépet a hátuk mögött guruló hatalmas bőröndökkel. Eddig Milla büszkélkedhetett a legnagyobb bőrönddel, konkrétan egy egész plázát csomagolt be. Hiába, ha az ember nőből van. A lány utolsó emléke, hogy lehunyta szemeit, onnantól viszont képszakadás. Hirtelen kinyitotta szemeit, majd megijedve vette észre, hogy már megállt a gép. Kivette füleiből a fülhallgatókat és leszállt a gépről. A folyosón baktatva izgatatva, de félve vert szíve. Kilépett a várakozóba, ahol nehezen, de megtalálta befogadóit. Egy idős hölgy, és annak… és annak eléggé szemrevaló unokája. Milla a fellegekben járt mikor meglátta a fiút. Felvéve bőröndjét hozzájuk lépett és köszöntötte azokat, persze angolul. - Jó napot, és szia! – enyhén mosolyra húzta ajkait és a bőröndjét nézve, néha-néha felpislantott az unokára.
A hozzászólást Camilla Macario összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 22, 2016 6:05 pm-kor.
Minden ott kezdődött, hogy az iskolám kitalálta ezt az egész cserediák programot. Engem annyira nem izgatott, hogy mi is ez az egész. Persze titokban legbelül vártam, hogy jöjjön valami amerikai srác, aki megérti az olyan dolgokat, mint a Giants vagy végre, hogy valakivel nm angol akcentussal kell társalognom. De nálam ennyivel le is volt zárva. Az osztályból is max. Kingából néztem ki, hogy valakit bevállal maga mellé. Igaz róla inkább azt, hogy valamelyik szegény országból fogad be egy gyereket és soha se engedi vissza a terrorba. Ez, pedig tudjuk, hogy nem lehetséges. Így a 11/b azok osztályok közé került – volna – , akik teljesen idegen mentesek. Aztán a nagyim kezébe került a laptopom, hogy megbarátkozzon az internettel. Végül mire észbe kaptam arra kellett ráeszmélnem, hogy nem kötögetős tutorial videókat néz a YouTube-on, hanem az iskola cserediák programjába tölti ki a jelentkezési lapot. Alig telt el azóta 2 hónap és most itt állok a reptér várakozó részén. Fura, mert általában rám szoktak, így a reptéren várni és nem én fordítva. Alig pár napja értem haza Magyarországra, így még magamat is be kell költöztetnem. Nem, hogy egy teljesen vad idegent. Camillának hívják, ha jól emlékszek és portugál. Csak ez miatt fogadtam el a nagyi ötletét. Így legalább tudom gyakorolni kicsit a nyelvet, ami számomra igen fontos. Számomra akkor is nagyon idegen ez az egész, még Reninek se vallottam be igazából, hogy egy lány fog nálunk lakni a következő 9 hónapban. Ja ezt is még el kell intéznem. – Szia Camilla – próbálok kedvesnek mutatkozni. Vele fogok élni egy jó darabig, elég jó lenne, ha megkedvelne, vagy legalább picit jó fejnek tartana – Cortez vagyok és ő nagyim. De várj, ne vegyem el tőled ezt a sok cuccot? Így úgy mutatsz, mint Reni büfézés után.
A fiú szavait csak úgy issza a lány, mintha a legfinomabb, leglágyabb italt kortyolná. Mikor nevén szólította a fiú, elvörösödött, mint Hófehérke ha almába harap. Teljesen beleveszett igéző íriszeibe, szóhoz se jutott. A portugál fiúk se rosszak, de ez a fiú, egy igazi Adonisz. Viszont muszáj volt valamit kinyögnie. - Ohh, persze, köszönöm. - húzta vigyorra ajkait és a fiúnak nyújtotta a bőröndöt. Mikor az megérintette kezét, ott Millánál volt a vég. Jó, ez nem egy Alkonyat-sztori, nem volt jéghideg a tapintata, se selymes, se semmilyen, de a lány már attól is majd összeesett, hogy egyántalán hozzá ért. A nagymama barátságosan arcon áldotta a lánykát, és Milla is a hölgyet. Ez volt a nőknél, az amolyan "tisztelet és szeretet" jelképe. A nő elindult a reptér kijárata felé, azt mondva unokájának, hogy "Gyertek!". Milla ebből nem értett semmit, de elindult nyomában a fiúval. - Ha szabad kérdeznem, ki az a Reni? A barátnőd? Jajj, bocs ez már túl sok. Kezdjük az alapokkal, Szia Milla vagyok, és te? - nyújtott kezet a fiú szabad kezének.
A hozzászólást Camilla Macario összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 22, 2016 5:32 pm-kor.
Elsőre még mondhatni szimpatikus is . De még így nem tudom hova rakni. Vajon inkább Edina stílusú, vagy a normális lányok közé fog tartozni. Én olyan ember mellett, mind Edina egy napot nem bírok ki. Ha ilyen lesz, akkor tényleg lassan pszichológus is értelmes dolog lesz. Kiszívná az összes véremet és energiámat. Nem akartam a lány elvörösödésére figyelni. Más is van, aki túl szégyenlős és Renitől megtudtam, hogy nem szeretik, ha ilyenkor felhívjuk rá a figyelmüket. Igaz ez a lány a ruháiból ítélve nem túl szégyenlős. De ki tudja. Az ember nem mindig ugyan az, mint akit kívülről látunk. – Ugyan nincs mit. Ez egy férfi dolga – Az egyik bőrönd húzókaját megfogtam, pár kisebb táskát rápakoltam és a többit a kezembe fogtam. Jó sok cucc, de biztos vagyok benne, hogy ezeket is csak nagyon nehezen tudta kiválogatni és rengeteg ruhája maradt otthon. – Na, és hogy telt a repülő út? A nagyi azt mondta mikor kiszálltunk a házból, hogy beszéljek vele minél többet, mert most biztosan nagyon meg lesz szeppenve. Hát ez a lány nekem nem tűnik úgy, mint egy elveszett bárány. Kilépvén az épületből az autóm felé indultunk. A nagyapa elment reggel, így az én kocsimmal jöttünk az új családtagért. Remélem ez a sok bőrönd be fog férni a csomagtartóba. – Cortez, mit ahogy már mondtam – kicsit elmosolyodtam rajta. Ez vicces volt. – És szia Milla. Ezek szerint ne Camillázzalak? Reni, pedig igen a barátnőm.
Mikor Cortez -végre megtudta, vagyis már mondta a fiú, de elfelejtette, a lényeg, hogy már tudja- megkérdezte, hogy hogyan telt a lánynak a repülő út, ő csak elnevette magát. - Hát, mondjuk úgy, hogy végig aludtam. Általában mindig így van, de jobb is, félek az utazástól. - mondja mosolyogva, és mikor említi a repüléstől való félelmét, még a hideg is kirázta. Nem tudja, hogy mért fél a repülőgéppel való utazástól. Nincsen semmiféle fóbiája.. na jó, egyetlen egy, a pókok, de az már túl sablonos. Visszatérve a repülőkhöz, nem fél a magastól, nem is szédül. Egyszerűen furcsán érzi magát.Kilépvén az épületből Milla szerint a fiú autójához vették az irányt. A barnaságnak van egy sportautója, de az mostanába a garázsban porosodik, mivel Portugáliába a verő napsütésbe inkább gyalogol az ember élvezve a meleget. A lány kérdezgetni kezdett az iskoláról, menet közben. - Milyen az iskola? Nagyon sokat olvastam róla, de azért egy személyesebb véleményt jobban megértenék. Tényleg nagyon sokat utána olvasott a Szent Johannának. Sokak szerint speciális iskola, sokak szerint meg egy katonasuli. Mikor a negatív véleményeket olvasta Milla, már úgy volt, hogy kész, ő nem megy. De azért egy 75%os arányban nyertek a pozitívak. Nagyon reméli, hogy lesznek barátai, mivel Cortezen kívül egy vele egykorút se ismer. Hajrá Milla.. Mikor az autóhoz értek, és kinyitották a csomagot az izmos és erős fiút végig nézve mintha a szíve olvadna el a lánynak, olyan érzése támadt. - Ne segítsek?
– Minden ember fél valamitől, én is. – Egyszerű, mondhatni betanult szöveg. Olyan voltam egy pillanatra, mint egy régi Disney mese egyik bölcse, vagy Reni kosztümös filmjeiben szereplő hősszerelmes. Le kéne állnom azokkal a filmekkel. De komolyan, lassan már én is élvezni fogom Mr.Darcy-t. – De abban igazad volt, hogy jobb, ha alszol. A repülés borzalmasan unalmas és egyhuzamú. Egész univerzumban én vagyok szerintem az egyetlen, aki ha a repülő egy kis szélörvénybe keveredik, akkor boldogabb lesz. Legalább addig a kis ideig nem kell hallgatnom a mellettem ülőt, ahogy a teljes élet történetét elmondja nekem csak úgy random. A kocsihoz érve gyorsan megnyomom a bűvös gombot a kulcson és a csomagtartó rögtön kinyílt. Meglepő módon szeretem ezt a funkciót a járgányon, pedig általában mindent szeretek saját magam által megcsinálni. – Mint minden iskola: itt is megvan az örült tanár, aki azt hiszi, hogy egy orosz katonai kiképzőtáborban van és, persze a különc tanár is, akit senki se vesz komolyan. – Most mit mondhatnék neki? Az iskola kívülről szép , a tanítás – annak aki kinyitja néha napján a tankönyvet – szuper és a sulis programokban se vagyunk utolsók. A többi kisebb dolgot, pedig majd úgy is meg fogja tudni. Az osztályra kicsit fel kell majd készítenem..biztosan náluk nincsen töri óra közben II. VH szimulátor: ami annyit jelent hogy az osztály egyik fele a másikat dobálja bármivel, miközben a tanár nyugodtan a táblának fordulva diktál. – Nem dehogy is, inkább ülj be a kocsiba.
Beül a kocsiba és körbenéz, miközben új "barátja", vagyis jövendőbeli férje bepakolja az egy évezredre elegendő csomagot. A furgon egyszerű volt. Ez tetszett a barnaságnak. Bár ő azt szereti ha fullos a verda, de a férjével nem ellenkezhet. Mikor beül a fiú, beköti magát és lélekben felkészül az útra. - Na és mesélj, hogyan találkoztál Renátóval, vagy, hogy is hívjákkal? - kérdezi. Tudnia kell, hogy milyen is a csaj. Nem szereti, ha a kiszemeltjének barátnője van, de ezt most elnézi. Ha egy félénk kis csaj, akkor azt könnyen elsöpri az útból. Viszont ha egy olyan fajta, akkor ahhoz idő kell. Kíváncsian várja Cortez válaszát.
Admin
I am
Antai-Kelemen Cortez
Tárgy: Re: Milla & Cortez - első találkozás Vas. Ápr. 24, 2016 10:31 am
Milla & Cortez
Mellettem a mama a pénztárcája után kutat a táskájába. Gyengéden az egyik kezemet ráteszem a karjára és mélyen a szemébe nézek. Ő, pedig egyszerűen csak megrázza a fejét és tovább keres. Már majdnem kinyitnám a számát, de ő megint megrázza a fejét és tovább kutat. Nem engedi, hogy én fizessem ki a parkolódíjat. Miközben keres én belenyúlok a zsebembe és az automatának már adom a megfelelő összeget, gurulhatunk is tovább. Látszólag megint nem örül mellettem a nagyi. De én szeretem a dolgokat saját pénzből kifizetni. Költsék a nyugdíjukat valami hasznosabbra. Mostanra belegondolva lehet, hogy jobb lett volna, ha Millát ültetem az anyósülésre. – Hát....mind a ketten ugyanabba az osztályba járunk már három éve, de ez elég bonyolult dolog és Reninek hívják – most komolyan azt mondta, hogy Renátó? Istenem csak a suliba nem mondja egyszer se, mert ezt sokan kamatoztatnák az osztályba. Reni meg teljesen kiakadna. Gondolkozok, hogy most mit kérdezzek tőle. Általában, ha valakinek a párkapcsolatáról kérdeznek, akkor megszokták kérdezni, hogy a másik hogyan áll. De nekem az enyhén fura lenne, csak most találkoztam vele. Nem, majd kitalálok valami mást. – És, hogy-hogy Budapest?