6:55: Ébresztő..hogy én mennyire utálom ezt az eszközt. Félkomás állapotban az ágyamban kerestem a telefonomat. Tegnap este a párnám alá tettem, de most nincsen sehol se. Gondterhelten lemásztam az ágyról, hogy a takaró alatt is megnézzem, de sehol se volt. Majd a fejem nagyjából 45 fokot elfordult és megláttam lent a földön. Nagy nehezen lehajoltam és a még mindig üvöltő ébresztőt kinyomtam rajta. Hogy én mennyire imádom a kelést.
7:22: Mint minden szülinapom ez is már rögtön örültek házává vált kevesebb, mint fél óra alatt. A Facebook egyfolytában küldi a köszöntő értesítéseket, Virág Boldog Szülinapot videókkal bombáz – állítólag az egyikbe egy kacsa azt hápogja el, hogy „Happy Birthday”, de ez nekem így reggel még sok – és még mindig nem tudom, hogy mikor fogok a szüleimmel beszélni. Belőlük még azt is kinézem, hogy nem figyelik az időeltolódást és felhívnak suli közben. De persze ők nem írnak vissza . Tudom, hogy ott náluk, most éjjel van, de 3 napja próbálom utolérni őket, de semmi..szokásosan semmi.
Az ebédlő asztalhoz Milla ült le velem szembe a maga kis müzlijével. A nagyim nyár elején kitalálta, hogy milyen cuki lenne, hogy, ha a Szent Johanna cserediák programjában rész vennénk és, így került hozzánk Milla a portugál lány. Egyszerre szoktuk beszélni portugálul, angolul, franciául és magyarul..kész bábeli rengeteg.
7:35: Már a kocsiban ülünk Reniék háza előtt. Én kiszálltam és, inkább a járműnek támaszkodva  vártam barátnőm érkezését. Milla, pedig a hátsósorban rendezte a sminkjét. Fura volt ez a fél év..mármint egy lánnyal együtt élni. Persze ott van a nagyim, de ő más, ő nem egy tini lány. Eddig nem tapasztaltam meg, hogy a fürdés  3x annyi idő is lehet, a házban keringő körömlakk illatot, a divatmagazinok dombját és a reggeli 5x ruha próbát. Meg persze, amin legjobban meglepődtem, amikor nagyjából 3 hónapja megtudtam, hogy a Miss. Szépség mögött egy elég durva videó játékos lakkozik. Na igen, az egy elég megdöbbentő este volt. Azóta úgy hívom, hogy Miss.KillerGirl.
Végre Reni kiért a házukból és megkaptam a szülinapi csókomat tőle.
7:59: Mikor beértem Zsolti egy Kinder Meglepetéses játékot nyomott a kezembe. Azt mondta, hogy a csokit inkább nem adja oda  nehogy elhízzak – miközben a csoki maradványokat tüntette el a szájáról. Ricsi és Virág ma épphogy be írt a suliba. Igen, reggel nem túl jó, ha útközben a suli felé tönkre megy az ember motorjának a gumija. Egy gyors pacsival lerendeztük a szülinapos dolgot. Ő a legjobb barátom, tőle nem kell több. Ő is, és én is tudom, hogy nem most kell 7 soros Facebook poszttal bizonygatni a kettőnk közti kapcsolatot.
9:54: Igen kibírtam már két órát az iskolában. A köszöntő üzenetek még mindig jönnek, páran kész tósztot írnak a barátságukról, úgy, hogy max. egy sulis bulin találkoztam vele. Nem tudom, hogy ez szánalmas, vagy vicces...kicsit egyszerre a kettő. A szünetben Dina is meglátogatott. Okés, sok srác nyáladzik utána, de nekem egyáltalán nem kell a plázacica stílusával. Csak, hát ő még mindig próbálkozik, ami a barátnőmnek nem igen tetszik. Mondjuk egy  jó tulajdonsága, hogy nagyon kitartó személyiség. Úristenem..találtam valami szimpatikusat Edinában. Ez félelmetes.
10: 10: Óra közben kaptam egy üzenetet Vikitől, az exemtől. Kicsit gondolkoztam, hogy írjak-e neki vissza. Nagyon nem akarom Renit szomorúnak látni. De Viki most már látja, hogy megnéztem az üzenetét...ahhoz nem vagyok elég bunkó, hogy, így ne írjak vissza.  Már elég bunkóságot tettem a lánnyal. Okés, talán azt a részt nem bánom, hogy jártam vele, mert jó volt. Teljesen máshogy jó, mint Renivel, de jó. Nem volt olyan mély kapcsolat. De azt nagyon is megbántam, hogy miért kezdtem el az elején járni Vikivel: hogy féltékennyé tegyem Renit. Kihasználtam Vikit a saját céljaimra és ez nem volt szép. Remélem egyszer ezt majd meg tudom vele beszélni.  Egy gyors „Köszönöm”-öt oda biggyesztettem, majd egy mosolygós smileyt is küldtem.
14:47: Megszabadultam az iskolától és már Reniék felé tartunk.  Reni..okés  a mi kapcsolatunk egy kész cirkusz. Nem tudom megmondani, hogy mikor kezdet el tetszeni, de elég rég óta. Én meg voltam olyan barom, hogy nem léptem. Olyan voltam, mint egy hatéves. A teljesség kedvéért Reni se tett semmit – persze szerintem is az első lépés főként a pasi dolga. Így több éven keresztül kergettük egymást és mindenki rajtunk röhögött. Igen, igen még a legjobb barátaink se mondták el az igazat. Most már viszont együtt vagyunk, igaz még csak pár hónapja, de számomra ez az állapot tökéletes. Azt a lányt tudhatom magam mellett, akit mindig is akartam. Nem kell ide se Viki, se Edina, ha az embernek van Renije. Hű, ez a mondat nagyon csöpögős lett. Lehet, hogy inkább kitörlöm.
16: 26: Mikor hazaértem a nagyiék már vártak egy nagy adag tortával. Tudjátok mióta, hogy is mondjam mióta a szüleim úgy döntöttek, hogy a nevelésemben részvevő szerepüket lecsökkentették 30% körülre, a nagyszüleim nevelnek. Róluk, pedig annyit tudok mondani, hogy: aki vagyok most az csak miattuk sikerült. Ők mindig is mellettem álltak, mikor szükségem volt valakire.
Torta elfogyasztása után próbáltam elérni a szüleimet, ami sikerült is. Gyorsan kérdésekkel árasztottam el őket reménykedve, hogy tudunk most kicsit beszélgetni. Ők csak annyit írtak, hogy este majd hívnak. Szokásosan nincsen idényük (rám). Mondtam már, hogy nem egyszerű emberek, ha a szülők diplomaták, akiknek valamiért a munkájuk fontosabb, mint a gyerekük?
19: 03: Esküszöm megölöm Dave-t. Miért kellett kiposztolnia azt, hogy nagy bulit csapunk majd a szülinapom alkalmával? A „legjobb” ebben, hogy utána hárításként azt is hozzá tette, hogy ő nem tudja, hogy hol lesz, de keressenek fel egy hozzám közel álló embert. Így, pedig mindenki Renit bombázza üzenetekkel. Kösz Dave!
20: 30: Az amerikai barátaimtól is megjöttek a köszöntő üzenetek. Mikor még a szüleim neveltek, kint laktam New Yorkban, és most is az ünnepeket, meg a nyarat ott töltöm.
22: 49: Majdnem egy órára kellett volna hívnia anyának. Mondhatni rájuk, hogy szörnyű szülők, de amilyen tökéletesség mániásak a saját fiuk születésnapját nem felejthetik el. Vagy szokásosan biztosan közbe jött valami fontosabb dolog. Faszantos, ez aztán a tökéletes család.
23:53 : Okés, én nem várok rájuk többet. Elegem van belőlük. A szülinapom van és már mindenki felköszöntött, de ők még mindig nem képesek hívni.
00:00 : Megvolt velük a skype. Én próbáltam kommunikálni , de jelek szerint pont ettek valamit és azzal voltak elfoglalva. Egy gyors „Boldog szülinapot”-tal lerendezték, majd szóltak, hogy a bankszámlámra küldtek pénzt, hogy abból vegyek magamnak ajándékot. Most komolyan miért vártam én többet tőlük?.