TULAJDONSÁGOK

ÉLETEM TÖRTÉNETE

Sötét árnyékok lengik be a szobát. Már csak pár perc és a nap kezd feljönni, én pedig újra emberek közé lépek. Még utoljára fel- leemelem a súlyzót a kezemben, majd elindulok ki a szobámból, át a fürdőbe. A tükörbe nézve egy karikás szemű, nyúzott tizenévest pillantok meg, kinek kontyából a hajszálak garázda mód próbálnak kibukni. Úgy érzem magam, mint egy negyvenes éveiben járó lecsúszott drogos. Kell nekem hajnal háromkor kelni mindennap, hogy elkezdjem az edzést. Kimerültnek és magányosnak érzem magam, hova tűnt azaz ember, aki egy évvel ezelőtt voltam?
Lassan nyitom meg a csapot és ügyelek arra, hogy csak a hideg víz folyjon, óvatosan nyúlok a víz alá és mosom meg az arcom és a testem többi részét is megsikálom. Nincs kedvem megzuhanyozni és a kádat sem akarom hajnalok hajnalán teleengedni. Nem vagyok szívbajos, így nem sietek a készülődéssel.
A hajam állástalanul omlik a vállamra, mire már mindennel elkészülök. Nincs szívem vágatni belőle, pedig már kellene, a szüleim és a tanáraim is mindig ezzel basztatnak és én már azért sem engedek egy fodrászt sem a közelébe. Gyengéden a fülem mögé simítok pár tincset és visszamegyek a szobámba a cuccomért.
Hét óra.
Lassabb vagyok, mint bármelyik lány. Morogva hagyom el a kis zúgom melegét. A ruházatom is éppen olyan szedett-vetett, mint én vagyok. A szakadt fekete farmerom és a kopott Nirvanás felsőm, a már szétmenőben lévő cipőmmel együtt nem nyújtja a legjobb benyomást. Rengeteg új, szebbnél szebb cucc van a szekrényemben, de mindig a régieket kapom elő és azokban járok mindenhová.
Erősebben a kelleténél kopogok a húgom szobájának az ajtaján és két másodpercet adok neki, hogy kijöjjön vagy leléptem és mehet sétálva iskolába.
Egy.
Kettő.
Nem várom meg, hogy kijöjjön, hanem mér el is húzom a csíkot. A család régi autóját veszem célul és huppanok be a vezetőülésbe. Mióta meg lett a jogosítványom még egyszer sem mentem gyalog az iskolába, ám annál többször hagytam otthon Lucát anyáék korholása ellenére is. A suliba menet van még egy kis időm, így megállok a legközelebb lévő trafiknál, mint minden reggel. Ezután kezdődik a tömör hányinger, a nap többi része az iskolában nevezett poklon. Az érettségitől már nem sok választ el, de hogy őszinte legyek tojok mindenre.